Függőségek, lemondások – avagy a gumimacik hatalma
A bezártság miatt gyakori, hogy fogyókúrába, egészséges életmódba vagy egy szenvedélyünkkel való felszámolásba vágunk bele. Ha már megvan a döntés, néhány napig könnyű kitartani, de utána elkezdünk vágyakozni a „tiltott gyümölcs” iránt. Bármilyen meglepő, ilyenkor segíthet a gumimaci, a heavy-metal és a hideg zuhany.
Ki ne csábulna el egy fogyókúra során egy csokiért, egy hamburgerért vagy egy szeretett, de épp tilos ételért? Tudjuk, hogy amikor a gyereknek megtiltjuk a csokit, magunkat is próbatétel elé állítjuk, hiszen mi is éppen úgy megennénk a csokit, mint a gyermek. Ezért amikor hazajön a suliból cinkostársként félrehívjuk és befalunk közösen egy-egy kocka (szelet, tábla...) csokit! Bűntárssal közösen jobb a „tilosban járni”.
Nem könnyű egyik napról a másikra elsétálni vásárlás nélkül a csokoládépolcok mellett a boltban, nem vásárolni cigarettát vagy nem kattintani az online-játékok START-gombjára. Mindent lassan kell levezetni és hagyni kell, hogy lassan múljanak el a függőségek.
A pszichiáterek kimutatták, hogy az édesség vagy kívánt étel iránti vágyat úgy tudjuk a legjobban csökkenteni, hogy ha pár percig csak szagoljuk az ételt. Minél rövidebb ideig érezzük az illatát, annál jobban kívánjuk, és fordítva: minél tovább érezzük az illatot, annál kevésbé ennénk meg. (Ez az érzés talán a hölgyeknek ismerős lehet, amikor készítik az ebédet, hosszan főzőcskéznek a konyhában, viszont amikor tálalásra kerül a sor, már nem is annyira kívánják!)
Mi is ennek az oka?
A bazális ganglionokat (vagy másnéven törzsdúcokat) az az agyféltekék mélyén található szürkeállomány alkotja. Ez indítja el azokat a pszichológiai és kognitív funkciókat, amely például azt is befolyásolja, hogy egyesek miért utálják a sajtot. A kísérleti alanyoknak egy MRI-gépben kellett feküdniük, miközben különböző sajtokat szagoltattak velük. A gép felvételeket csinált agyi aktivitásukról, és kimutatta, hogy agyunk bazális ganglionjai döntik el, mennyire szeretjük a sajtot.
Tanítani kell a szervezetünket is arra, hogy a csokitorta helyett ezentúl pisztáciát vagy diót fog kapni, a hamburger helyett párolt csirkemellet salátával.
Akinek ez a lassú diéta nem megy, próbálja ki a „sürgősségi programot”, amit kétségtelenül nem az elgyengülő egyéneknek találtak ki. Tegyünk ruhacsipeszt a ruhánkra, vagy egy gumigyűrűt a csuklónkra és nézzünk rájuk, amikor megkívánjuk a tilos ételt. Emlékeztetni fognak, hogy nem szabad megennünk. Ez a felismerés olyan hatással bír, mintha egy jégkockát érintetnének a nyakunkhoz.
Ha úgy gondolod, hogy nehéz a lemondás és már égsz a vágytól, hogy "tilosban járj", próbálj ki az alábbiak közül valamit:
kiabálj hangosan
egyél egy pici csípős wasabi-szószt
zuhanyozz le hideg vízzel
hallgass olyan zenét, amit nem kedvelsz (ez sokaknál a heavy-metal)
Ezek egy annyira másfajta ingert adnak a szervezetnek, ami eltereli a figyelmet a függőségről, a vágy érzéséről.
Fontos, hogy ha úgy érzed, hogy ez a vágy leküzdhetetlen, keresd meg magadban azt az okot, ami függőséget vált ki! Miért kívánod annyira azt a csokoládét? (Lehet, hogy akár egy betegség áll a háttérben?) Miért dohányzol? (Lehet, hogy stresszes a munkaköröd? Idegesít a bezártság?) Miért játszol online szerencsejátékot? (A sok pénz hajt?) Ha ezeket felismered, hosszú távon csak ennek tudatában orvosolható a szenvedélybetegség.
Érdemes szembesíteni magad az okokkal és azt „gyógyítani”, kezelni mielőbb. A „gyógyulási folyamat” mindenképp lassú, fokozatos legyen, az elején még semmi gond nincs azzal, ha például bekapsz néhány gumimacit stresszűzőként!
