Magánklinika

Állami- vagy magánegészségügy: melyiket válasszuk?

Az elmúlt 15-20 évben gombamód megszaporodott Magyarországon a magánrendelők száma, aminek jóvoltából a magánegészségügy a piaci érték tekintetében már egy olyan jelentős tényezővé vált, mint az állami ellátás. Erről azonban megoszlanak a vélemények, hiszen rengetegen felesleges pénzkidobásnak tartják megfizetni az orvost, míg mások a jobb ellátásra és számos más egyéb tényezőre hivatkozva szívesebben választják ezt a megoldást.
Természetesen nem minden esetben! Ezért nagyon nehéz kérdés, hogy ha megbetegszünk, esetleg szükségünk van egy vizsgálatra, akkor nyúljunk mélyen a zsebünkbe, vagy inkább várjuk ki a sorunkat, tehát az állami- vagy a magánegészségügyet válasszuk? Bár erre a kérdésre lehetetlen objektívan válaszolni, az alábbiakban azonban megpróbáltuk összegyűjteni a legfontosabb pro és kontra érveket, melyek segíthetnek a válaszadásban, hiszen tény és való, hogy mindegyiknek megvan a maga pozitív és negatív oldala.

Állami egészségügy, amikor nincs választásunk

Általánosságban kijelenthető, hogy az állami egészségügy akkor kaphat jelentősebb szerepet az életünkben, amikor konkrétan nincs más választásunk. Bár vannak ma már olyan magánklinikák, melyek saját mentővel képesek sürgős esetekhez is kivonulni, de általánosságban az a jellemző, hogy ha valakit baleset ér, vagy hirtelen orvosi ellátásra szorul, akkor az illető egy állami kórházba kerül. Pláne az életveszélyes helyzetek elhárításakor ugyanis az állami egészségügyben sincsen várakozás, a beavatkozásokra, a vizsgálatokra és a műtétekre haladéktalanul sor kerül.

Szintén a társadalombiztosítás számlájára íratják a legtöbben a családgondozáshoz kapcsolódó ellátást, a szűrővizsgálatokat, vagy főként gyermekek esetében a kötelező védőoltásokat, de a különféle drága beavatkozásoknál is hajlamosabbak vagyunk ezt az utat követni. Ez nem meglepő, hiszen például a kísérleti beavatkozások, a komolyabb műtétek vagy éppen a kemoterápiás kezelések akár több százezer-, bizonyos esetekben több millió forintot is felölelhetnek, és ilyenkor az emberek hajlamosabbak inkább lejjebb adni az igényeiket, csakhogy ne kelljen kifizetniük ezeket az összegeket.

Magánegészségügy, amikor nincs nagy baj

Bár a magánegészségügyet sokan azzal utasítják el, hogy az itt megtalálható orvosok többsége általában TB-finanszírozott rendeléseken is elérhető, de vannak esetek, amikor szívesebben választjuk a gyorsabb, kulturáltabb, diszkrétebb és alaposabb kivizsgálást a gyógyulásunk reményében. Mindezt még akkor is, ha fizetnünk kell!

„Kifejezetten gyakran mennek a betegek magánrendelésre akkor, ha gyors diagnózisra vagy vizsgálatra van szükségük, hogy ennek meglétét követően egy állami kórházban kaphassanak kezelést. Igencsak felkapottak ebből a szempontból a gyerekorvosok, hiszen a szülők sokszor az utolsó fillérjüket is odaadják azért, hogy gyermekük meggyógyulhasson, megfelelő kezelésben részesülhessen, vagy csak egyszerűen ne legyen rossz orvosi élménye, hiszen a legtöbbször egy magánrendelés sokkal barátságosabb, otthonosabb keretek között zajlik, méghozzá kapkodás nélkül.” – jegyzi meg Farkas Levente, az Árvai-Barta MED magánklinika vezetője.

Szintén előnyben részesítettek a magánrendelések a diszkréciót követelő kezeléseknél vagy vizsgálatoknál. A hölgyek esetében ilyen a nőgyógyászat, az urak kapcsán pedig az urológia, de a pszichiátriai szakrendeléseknél is hasonló a helyzet. Fontos pozitívum a magánegészségügy kapcsán, hogy nincsenek hosszú várólisták, a kötelező rutin helyett pedig mindig családias légkör uralkodik a rendeléseken, egy jól felszerelt magánklinika esetén pedig a legmodernebb eszközökkel képesek az orvosok felállítani a pontos diagnózist.

Hogy mégis melyiket válasszuk?

Mint a fentiekből kiderült, nem lehet egyértelműen csak az állami- vagy csak a magánegészségügy mellett dönteni, ha a legjobb megoldást keressük, hiszen mindkét alternatívának megvan a maga haszna és hatékonysága. Emiatt sokan úgy vélik, hogy Magyarországon is meg kellene reformálni az egészségügyet, hiszen jelenleg mindkét opciónak van létjogosultsága, csakhogy az emberek így sok esetben duplán fizetnek, hiszen egyiket és másikat is igénybe veszik.

Ennek az oka leginkább az állami egészségügy túlterheltsége, az orvoshiány, valamint a sok esetben rendkívül hosszú várakozási idők, hiszen hiába fizetjük a biztosítást, bizonyos ellátásokra, de sokkal inkább vizsgálatokra nem ritkán hónapokat kell várni. Egy súlyos beteg esetében azonban életmentő fontosságú lehet például egy CT vagy MRI, mint ahogyan egy mozgáskorlátozott ember számára is az, hogy mielőbb sor kerülhessen például egy térd- vagy csípőprotézis beültetésére. Ilyen esetekben tehát kénytelenek vagyunk nagyot nyelni, és a zsebünkbe nyúlni a gyors ellátásért, amihez ráadásul nyugati színvonal is társul.

A legtöbb magyar magánklinikán ugyanis csúcstechnológiás gépek teljesítenek szolgálatot, melyek rendelési időben folyamatosan az orvos rendelkezésére állnak, tehát várakozás nélkül elkészülhet egy röntgen vagy egy ultrahang. Bár ezeket sok esetben az állami kórházakban is megkaphatjuk, sőt az sem kizárt, hogy ugyanazzal az orvossal találkozunk, de itt jön a kérdés: mikor van több ideje egy doktornak alaposabban megvizsgálni minket? Ha csak mi vagyunk ott, és fizetünk az idejéért is, vagy ha mellettünk még 20-25 beteg vár rajtunk kívül türelmetlenül a munkaidő vége előtt néhány perccel?

Arról nem is beszélve, hogy a magánrendeléseken gyakran garanciát is vállal az orvos a munkájáért, és bár ez szakágtól függ, de a fogászati beavatkozásokon általában bevett szokás 6-12 hónap szavatosságot adni arra, hogy például a behelyezett tömés nem törik ki, vagy a felragasztott korona nem esik le a helyéről.

Ezek fényében érdemes mindig mérlegelni, hogy mikor és melyik ellátást választjuk!