„Dr. Google teljesen összezavarja a szülőket”

A rendelő Berlin Schöneberg kerületében van, egy tipikus 60-as években épült házban. Tanja Pankok és Johann Jakob Maske gyerekorvosok épp a praxisuk évfordulóját ünneplik.

Péntek, déli 1 óra, és már bezártak. Nincs több betegük? Vagy felvételstop van önöknél is, mint sok berlini gyerekorvosnál?

Jakob Maske: Nem. Nekünk nagyon sok páciensünk van, és nem is utasítjuk el a betegeket. Hanem tudatjuk a szülőkkel, hogy szükség esetén várakozniuk kell.

A szülők ezt elfogadják?

Igen, mert elmagyarázzuk, hogy minden gyerekkel annyi ideig foglalkozunk, amennyire szüksége van. És ha a szülő ezt nem érti meg, és türelmetlenkedik, akkor megkérjük, hogy menjen el.

Gyerekorvosként mindig a szülőkkel is foglalkoznak?

Természetesen elsősorban a gyerekre figyelünk. Azonban a szülők aggodalmaival is foglalkoznunk kell.

Például?

Egy kis pörsenés könnyen alakulhat nagy vörös folttá, ami Lyme-kór előjele is lehet. Vagy egy egyszerű nátha esetén sokan félnek attól, hogy tüdőgyulladás lesz belőle.

A szülők olyan betegséget is vizionálnak, ami nem áll fenn?

Igen. Ténylegesen egyre több a nagyon bizonytalan szülő, akik egyre gyakrabban mennek gyerekorvoshoz. Az elmúlt években a feltételezett viselkedési zavarok, és különösen a koncentrálási zavarok, az új felkapott problémák. A szülő gyakran a környezet, a nevelők, a tanítók, vagy az Internet hatására betegnek véli a gyerekét. Egyre többet olvasunk és hallunk az úgynevezett „új betegségről”, amely ténylegesen csak nagyon ritkán jelentkezik: az ADHD, a figyelemhiányos hiperaktivitás. Egyre gyakrabban jelennek meg a rendelőnkben azok a szülők, akik úgy hiszik, hogy gyerekük ebben a betegségben szenved.

A szülők ténylegesen gyakran látják úgy, hogy a gyerek már nem tud a dolgokra olyan jól koncentrálni, mint korábban.

De nem minden gyerek figyelemhiányos beteg, aki ébrenléti állapotban is kissé zavart. Nézzünk például egy nyolc éves, harmadikos fiút. A tanárok panaszkodnak a gyerekre, hogy nem tud figyelni az órákon, a társainak is eltereli a figyelmét, és állandóan zavarja a tanítást. Csak a művészeti órákon mutat érdeklődést, és képes együttműködni. A tanár szerint a gyerek figyelemhiányos. A szülők elbizonytalanodnak, és a család megjelenik a rendelőnkben.

És?

Akkor alaposan kikérdezem őket, és megvizsgálom a gyereket. Az a tény, hogy a művészeti órákon tud figyelni, azt mutatja, hogy képes a koncentrálásra. Úgy gondolom, hogy először is a tanárnak kellene saját magának föltennie a kérdést, hogy miért nem tudja lekötni a gyereket. Ideális esetben speciális pedagógushoz fordulhatnak, aki segíthet kideríteni, hogy miért problémás a tanár és a gyerek viszonya. Az földühít, amikor a tanár elbizonytalanítja a szülőt, és mintha orvos lenne, diagnózist ad.

Az ilyen esetek egyre gyakoribbak?

Igen, egyre több ilyen esettel találkozunk. Egyre több gyereknél állapítják meg, hogy nem képes rendesen írni, olvasni vagy számolni (diszlexiás, diszgráfiás vagy diszkalkuliás), vagyis figyelemhiányos. De a legtöbb esetben a probléma nem olyan komoly, mint amilyennek feltételezik.

Miért gondolja olyan sok szülő, hogy a gyereke segítségre szorul?

Ez a pedagóguson múlik. Talán az oktatási rendszer elégtelensége miatt nincs elég lehetősége arra, hogy minden egyes gyerekkel a neki megfelelő módon foglalkozzon.

Ez egyszerűen azt jelenti, hogy mindig a tanár vagy a rendszer hibáztatható.

Ez igaz – az egyik problémát a pedagógusok jelentik. Az elmúlt évtizedekben azonban a szülők hozzáállása is megváltozott. Nagyon elbizonytalanodtak. Különösen az olyan nagyvárosban, mint például Berlin, már nem sok olyan család van, ahol a nagynénik vagy a nagyszülők még besegítenek.

Hiányzik a tapasztalat, hogy mikor kell a gyerekkel orvoshoz fordulni, otthon tartani – és orvossággal gyógyítva ágyban tartani?

Igen. És ekkor jön Dr. Google. Ami aztán teljesen összezavarja a szülőket. Nátha, rossz közérzet, elesettség a meghűlés tipikus tünetei, nem jelentenek komoly bajt. Az óvoda első évében előfordul, hogy a gyerek 15 meghűlésen is átesik, és kezdetben gyakran még láz is társul ehhez. Ez normális, nem nagy probléma. A megijesztett, elbizonytalanított szülők minden kis hőemelkedésnél az Internethez fordulnak. Aminek következtében nagyon beijednek, és futnak az orvoshoz. Néha ténylegesen a szülök jelentik a problémát.

Mit csinál, ha egy szülőpár havonta háromszor is felkeresi a náthás gyerekével?

Úgy gondolom, hogy jobb, ha eggyel többször jön, mintha eggyel kevesebbszer. Próbálom a szülők aggodalmait komolyan venni, és elmagyarázni nekik, hogyan lehet a jelentéktelen tüneteket a veszélyesektől megkülönböztetni.

Az apák az aggodalmaskodóbbak vagy az anyák?

Nincs semmi különbség.

Iskolaorvosként van a pacientúrájában antropozófus gyógymódokban hívő család? (alternatív gyógymód, Németországban vannak követői – mellesleg a Waldorf iskola elméleti alapja is az anropozófia)

Nemigen. Én nem gondolom azt, hogy a gyereknek a betegségen gyógyszer nélkül kell végigjutnia, mert így jobban megerősödik. És az oltásellenességgel sem értek egyet. Ezek nincsenek összhangban a mi gyakorlatunkkal – és úgy hiszem, hogy ezek a szülők nem elégedettek a tanácsainkkal.

És mi a helyzet a homeopátiával?

Ha egy szülő a normál gyógyszerek mellé homeopátiásat is ad, azt nem ellenzem. De tőlem nem kapnak ilyet.

Úgy hírlik, hogy Berlinben különösen sokan vannak az oltásokat ellenzők. Ez igaz?

Én nemigen ismerek ilyen embereket – egyébként a mi praxisunkat oltásbarátnak ismerik. A hozzánk járó szülők 99 százaléka teljesen normálisan engedik, hogy beoltsuk a gyerekeket azokkal a vakcinákkal, amiket mi ajánlunk. Ha azonban a szülők a mi véleményünket kérik arról, hogy szükséges-e a gyereket Hepatitis-B elleni szérummal beoltani, akkor szívesen beszélgetek velük erről. Ezek a beszélgetések néha nagyon kimerítők. De általában meg tudom győzni a szülőket arról, hogy érdemes beadni ezt az oltást. Nagyobb a veszélye annak, hogy a gyerek egy játszótéren eldobott injekciós tűtől Hepatitis-B-vel megfertőződik, mint annak a rizikója, hogy HIV vírussal fertőződik meg.

Az oltások és a náthagyógyítás – ezek a leggyakoribb kezelések?

A munkánknak körülbelül a 40 százaléka a megelőzést célozza. Így próbáljuk megalapozni az egészséges növekedést és az egészséges felnőtt létet. A további 40 százalék a heveny betegségek kezelése – ezek között a leggyakoribb a meghűlés és a hasmenés. A maradék időben a krónikus gyerekbetegségeket, az asztmát, a cukorbetegséget és más ritka betegségeket gyógyítjuk.

Ez nem unalmas?

Épp ellenkezőleg. Gyerekorvosként, szemben egy kardiológussal vagy fogorvossal, mi nemcsak egyfajta betegséggel foglalkozunk. Ez nagyon sokoldalú munka, én egyszerre vagyok allergia szakorvos, bőrgyógyász, tüdőgyógyász, ideggyógyász – és pszichológus. Ha elakadok, akkor továbbküldöm a gyereket egy specialistához. A legtöbb esetben addig kezelem a gyereket, amíg újra egészséges lesz.